Többek között ez indította el a később oly' népszerű korszakot, melyet ma a szexuális forradalom jelzővel illetünk.
A szexis, színes, játékos fehérneműk elérhetővé váltak. Talán furcsán hangzik, de csak ekkor bukkantak fel a pamut, szatén, selyem, és ehhez hasonló anyagok, amik még kívánatosabbá tették a nőket. Ez volt a fordulópont, amikortól a bugyi már többet jelentett, mint szimpla higéniás eszköz.
Még meghökkentőbb, de ez ruhadarab ekkor még korántsem volt olyan kényelmes, mint napjainkban. A '60-as években merült fel először az a kérdés, hogy oké, hogy esztétikailag fejlődtünk, de mivel ez az, amit egy nő órára lebontva a legtovább hord egy nap, szükségszerű lenne növelni a komfortérzetet is. A kor nagy feministái kezdték indítványozni, hogy a gyártásnál vegyék figyelembe a hölgyek anatómiai adottságait is.
Bár a materiákat tekintve már a '40-es években lépések történtek a nyíltabb szexualitás felé, a méretek csak a '70-es években kezdtek el zsugorodni.
Bár meglepő, de a tanga eredendően férfi viselet. Cirka 75.000 évvel ezelőtt az akkor még erősebb nem tagjai evvel takarták el himbilimbijüket.
A mai értelemben vett tanga viselésének kezdő időpontját nehéz lenne meghatározni, ugyanis az akkori sztriptíztáncosnők már az 1920-as években hordtak a mai tangátra emlékeztető képződményeket, bár azokat rendeltetése alapján nem igazán lehetett a bugyi kategóriájába sorolni.
Az igazi térhódítás azonban a '80-as években kezdődött. Ekkor azzal kompenzálták az eltűnő anyagdarabokat, hogy a fehérnemű szárát minél magasabbra húzták, ami nem mellékesen optikailag hatalmas popsit kreált viselőjüknek. Szerencsére erre idővel az alkotók is rájöttek, így moderálták magukat, így kialakulhatott a ma is igen nagy közkedveltségnek örvendő tanga.
Napjainkban:
Napjainkra már millió formája van a bugyinak. Francia, sima, tanga, hipster, boysort, csipkés, fodros, masnis, bőr sőt, még ehető változat is létezik!
Bugyi választékunkat a képre kattintva megtekintheted ITT!
