1950 – megjelent a rövidnadrág-bugyi, majd a G-string (G-zsinór). Ez egy nagyon vékony elasztikus anyagból készült zsineg volt, a derék körül viselték, és a sztriptíztáncosnők kelléke volt. Egyre elképesztőbb, merészebb ötleteket valósítottak meg, mint például az ehető cukorbugyit erdei gyümölcsös ízesítéssel.
A szoknyák mindinkább rövidültek. A hatvanas években a nők egyre nagyobb szerepet tulajdonítottak a fehérneműnek. Fontossá vált a praktikusság, a kényelem és a higiénia. Könnyen mosható, vasalást nem igénylő, esztétikus anyagokra vágytak, ami jól áll minden alakon. Megjelentek az erős gumiszállal átszőtt "sztreccs" bugyik, amik már karcsúsítottak is, illetve piacra dobták az egyik legminőségibb és legszebb anyagot: a lycrát, melyből igazán szexi, selyem hatású bugyit lehetett készíteni.
Marilyn Monroe színésznő "A hét év vágyódás" című film premierjén történt bugyi villantására az egész világ felfigyelt. A sztárok divatba hozták, és már nem volt olyan filmcsillag, akinek alsóneműjét ne láttuk volna.Ekkor már leginkább a szexis és fantáziadúsabb anyag- és színhasználat vált uralkodóvá. A tiszavirág-életű papírbugyi is felvillant egy időre.
A hetvenes években az uniszex irányzatok hódítottak (Calvin Klein bestseller fehérneműi), a nyolcvanas években pedig az erotikusabb irányvonal vette kezdetét, Madonna imázsával.
A kilencvenes években már intim ruházatnak nevezzük, és az évtized végére teljesen letisztult formavilágával maga a bugyi már nem számít tabu témának, mint anno...
